Hálaadás - nemcsak év végén
A hála gyógyító hatása a családi kapcsolatokban
A legtöbben az év végéhez kötjük a hálaadás gondolatát: természetes, és az a "gyakorlat", hogy év végén megállunk, visszatekintünk az elmúlt évre, számot vetünk, hálát adunk.
Arról szeretnék írni, és azt szeretném bemutatni, hogy a hála mennyire fontos az életünkben, hogyan segít, gyógyít egyénileg, a családi kapcsolatainkban is, és fontos, hogy ez egész évben része legyen az életünknek.
A hála pszichológiai jelentősége
Pszichológiai szempontból a hála egyik legfontosabb hatása: segít abban, hogy másra, pozitívra is tudjunk figyelni, összpontosítani, ne csak a nehézségekkel foglalkozzunk. Az az általános, hogy inkább a hiányokra és a problémákra figyelünk. Ennek viszont a hosszú távú következménye a stressz és a kimerülés.
Hálát adhatunk azért, hogy egészségesek vagyunk, van munkánk, van lakásunk – de mellette lehetséges, hogy éppen válási krízissel küzdünk.
Hálát adhatunk a boldog családi életért, de lehet, hogy közben munkanélküliség nehezíti a mindennapjainkat.
Hálát adhatunk a gyermekünkért, de lehetséges, hogy iskolai, tanulási problémák nehezítik az életünket.
A hála
gyakorlása nem azt jelenti, hogy nem gondolunk a nehézségekre, hanem arról
szól, hogy nem CSAK a problémákra figyelünk, hanem értékeljük a jót az
életünkben:
– a problémák mellett meglátjuk az értékeket az életünkben, kapcsolatainkban,
– csökken a feszültségünk.
A hála a családi kapcsolatokban
A család egy olyan rendszer, ahol minden családtag hat a másikra, tehát egymásra ható kapcsolatok rendszere. Ebben a rendszerben a hála egy kapcsolatfenntartó erő, az egyik legerősebb védőfaktor. Segít láthatóvá tenni azokat az erőfeszítéseket, amelyek idővel természetessé válnak: a gondoskodást, az alkalmazkodást, a jelenlétet. Kapcsolati szinten a hála ellensúlyozza a kritikát, és segít fenntartani az együttműködést még a nehezebb időszakokban is, erősíti az érzelmi biztonságot, csökkenti a kapcsolati feszültségeket.
A hétköznapokban, a rohanásban szülőként arra figyelünk, hogy "neveljük" a gyermekeinket, megbeszéljük a házastársunkkal, hogy milyen feladat vár ránk, és természetesnek vesszük, ha ezek megvalósulnak. Ha a hála kimondása kimarad az életünkből, könnyen megjelenhet a sértettség érzése a családtagjainkban: "amit teszek, nem számít". Ezért nagyon fontos, hogy vegyük észre, és mondjuk ki egymás felé a megbecsülést.
A hála nem oldja meg a családi nehézségeket, de megváltoztatja azt a kapcsolati teret, amelyben ezek megjelennek.
Családterapeutaként rendszeresen tapasztalom, hogy mennyire rombolja a családi kapcsolatokat, ha folyamatosan kritikákat hangoztatunk a másik felé.
Példa: egy kamaszt nevelő család keresett fel azzal a problémával, hogy a gyermekük visszahúzódóvá vált. A közös munka során kiderült, hogy a fiú főként kritikát kapott, elismerést csak nagyon ritkán. Amikor a szülők elkezdték kimondani, miben értékelik őt, a családi légkör oldódott, a kapcsolatuk javult, a kamasz fiú magabiztosabb lett.
Hálaadás a mindennapokban
A hála gyakorlása nem igényel nagy változtatásokat. Hogyan gyakorolhatjuk:
– egy
rövid mondat egy nehéz nap végén,
– egy köszönet egy magától értetődőnek hitt feladatért,
– vagy annak kimondása: "Látom, hogy igyekszel."
Kihívás a következő hétre:
Válassz ki egy családtagot, és minden nap mondj neki egy konkrét dolgot, amiért hálás vagy.
Figyeld meg, mi változik benned, és mi történik a kapcsolatban.
