Amikor nehéz jó anyának lenni 2. rész

Gyermekkori sérülések - nehezítő tényezők a jó anyává válásban

Sok anya szeretne jelen lenni, türelmes, gyengéd, megnyugtató szülő lenni. Belül azonban valami mégis akadályozza: elfogy a türelme, szorong amiatt, hogy mit és hogyan tegyen a babájával vagy egyszerűen nem érzi "ösztönösen", hogyan kell vigasztalni, ölelni, figyelni.

Ez nem "alkalmatlanság" — hanem gyermekkori sérülések lenyomata.

Az, amit egy anya gyermekként megélt, mélyen beépül a személyiségébe, hogyan tud majd felnőttként jól kapcsolódni, szeretetet adni és elfogadni. Ha a korai tapasztalatok hiányosak vagy bántóak voltak, akkor nincs mire építenie az anyává váláskor.

Az alábbiakban összegzem azokat a sérüléstípusokat, amelyek leggyakrabban hatnak arra, hogy egy anya miért küzd nehézséggel a saját gyermekével való kapcsolatban.

Újra szeretném hangsúlyozni, hogy a boldog párkapcsolat, az elfogadás, a türelem, a megnyugtatás megtapasztalása tudja gyógyítani a gyermekkori sérüléseket!

1. Érzelmi elhanyagolás – amikor a szülők "jelen voltak", de valójában nem voltak ott

Ilyenkor a gyermek:

• nem kapott valódi figyelmet,
• nem volt, aki meghallgassa,
• nem kapott megnyugtatást, ha bánata volt, vagy dühös volt
• nem volt, aki kíváncsi legyen az érzéseire,
• nem élhette meg, hogy az érzelmei fontosak

A felnőttkori következmény:

• bizonytalanság az érzelmekkel kapcsolatban,
• nehezen megy a saját gyermekének a megnyugtatása
• félelem a közelségtől,
• kötődési bizonytalanság.

Ha nem figyeltek ránk gyerekként, felnőttként nehezebben tanuljuk meg, hogyan kell valóban figyelni.

2. Érzelmi bántalmazás – bántalmazás szavakkal, a szeretet feltételekhez volt kötve

Akiket gyermekkorukban:

• kinevettek vagy leértékeltek,
• szégyenben tartottak: "Miért vagy ilyen?"
• megszidtak az érzéseiért: "Ne hisztizz!" "Ne sírj!"
• csak akkor kapott szeretetet, ha "jól viselkedett".

Felnőtt korra kiható, kialakuló érzések:

• állandó megfelelési kényszer,
• félelem attól, hogy hibázik anyaként,
• túl szigorú önmagával,

Az anyák egy része gyakran mondja:
"Én sem tudom, mit érzek — hogyan érthetném a gyermekem érzéseit?"

3. Fizikai elhanyagolás – amikor nem volt elég gondoskodás, érintés, testi jelenlét

A testközelség alapvető szükséglet. Ha ezt a gyermek nem kapja meg:

• ritkán ölelik,
• nincs simogatás, összebújás,
• nincs gyengéd érintés.

Felnőttként ez gyakran jelenik meg így:

• nehézséget okoz az ölelés,
• "merev" kapcsolat a testiséggel,
• távolságtartás a gyermek felé,
• bár szereti a gyermekét, mégis bizonytalan, hogyan érjen hozzá.

Sokan mondják:
"Nem tudom, hogyan kell jól ölelni, mert engem gyerekként nem öleltek."

Kihívás a héten. Válaszd ki az egyiket, próbáld meg!

1. nap – Egy őszinte mondat magadnak

Ma mondj ki egy mondatot, akár hangosan, akár magadban:
"A mostani reakcióm valószínűleg nem rólam szól, hanem arról, amit gyerekként tanultam."

2. nap – Egy pici gyengédség a gyermeked felé

• egy hosszabb ölelés,
• egy simítás a hátán,
• egy pillantás, amikor hozzád bújik.
A lényeg: érezd meg, hogy képes vagy gyengéden kapcsolódni.

3. nap – Írj le egy gyermekkori emléket

"Emlékszem, hogy sírtam, de senki nem jött megvigasztalni."
"Emlékszem, mennyire szerettem volna, hogy valaki meghallgasson."

Ez fájhat — de segít megérteni, honnan jönnek a reakcióid.

Folytatás hamarosan...