Családterápiás írások


A család nemcsak történeteket, emlékeket és értékeket ad tovább, hanem sokszor láthatatlan szerepeket is. Ezek a szerepek nem tudatos döntések eredményei, hanem olyan mintázatok, amelyeket a gyerekek a családi rendszer egyensúlyának fenntartása érdekében vesznek fel. Így válik valaki "hőssé", "béketeremtővé", "lázadóvá" vagy éppen "láthatatlanná"...

Mindannyian egy családi történet részeként érkezünk az életbe. Nemcsak külső adottságokat, hanem mintákat, hiedelmeket, érzelmi működéseket és kapcsolódási formákat is öröklünk. Sokszor észrevétlenül visszük tovább azokat a családi tapasztalatokat, amelyek generációkon keresztül hatottak a rendszerre: veszteségeket, kimondatlan történeteket,...

Gyermekkori tapasztalataink mélyen befolyásolják, hogyan kapcsolódunk önmagunkhoz és gyermekeinkhez. A fizikai bántalmazás, a túlzott felelősségvállalás vagy a kiszámíthatatlan szülői viselkedés nyomai jelen lehetnek az anyaság mindennapjaiban.
Családterapeutaként látom, hogy a gyermekkori minták felnőttként meghatározhatják, hogyan gondoskodunk...

Sok anya szeretne jelen lenni, türelmes, gyengéd, megnyugtató szülő lenni. Belül azonban valami mégis akadályozza: elfogy a türelme, szorong amiatt, hogy mit és hogyan tegyen a babájával vagy egyszerűen nem érzi "ösztönösen", hogyan kell vigasztalni, ölelni, figyelni.