A gyermekek viselkedése válás idején 6. rész

Nem mindig az látszik, ami belül történik

A gyermek viselkedése nem mindig mondja el, mit érez valójában a gyermek.

A válásról szóló korábbi írásokban arról beszéltem, mit és hogyan érdemes elmondani a gyermeknek, milyen érzelmek jelenhetnek meg benne, és mit tehetünk azért, hogy ne kerüljön lojalitáskonfliktusba.

Van azonban egy másik fontos kérdés is: hogyan vegyük észre, ha a gyermek nehéz érzésekkel küzd, akkor is, ha ezt nem úgy mutatja, ahogyan mi várnánk?

Szülőként könnyű azt gondolni, hogy ha látjuk a gyermek viselkedését, akkor azt is tudjuk, mi zajlik benne.

Pedig ez nem mindig ilyen egyszerű.

A szomorúság nem mindig sírás.
A félelem nem mindig kapaszkodás.
A düh mögött lehet veszteség.
A visszahúzódás mögött lehet bizonytalanság.
A romló iskolai teljesítmény mögött lehet lelki túlterheltség.

És a jókedv sem feltétlenül jelenti azt, hogy:

"Már túl van rajta."

A gyermekek életkoruk, személyiségük és megküzdési módjaik szerint nagyon különbözően reagálhatnak a válásra. Van, aki sokat beszél róla, más inkább hallgat. Van, aki sírással vagy dühkitörésekkel fejezi ki a feszültségét, míg másnál inkább az alvás, az iskolai teljesítmény vagy a viselkedés változása jelezheti, hogy valami nehéz történik benne.

A válás körüli időszakban ezért sokféle érzelmi és viselkedéses változás megjelenhet: szomorúság, düh, szorongás, visszahúzódás, önhibáztatás vagy teljesítményromlás is.

Ezek önmagukban még nem jelentik azt, hogy a gyermek komoly lelki nehézséggel küzd. De jelzések lehetnek.

Olyan jelzések, amelyek arra hívnak bennünket, hogy ne csak a viselkedést nézzük, hanem próbáljunk meg mögé is látni.

Mert lehet, hogy a gyermek nem azt mondja: "Félek." Lehet, hogy inkább ingerültebb lesz.

Nem azt mondja: "Szomorú vagyok." Hanem kevesebbet beszél.

Nem azt mondja: "Hiányzik, ahogy régen volt."

Hanem romlik a teljesítménye, nehezebben alszik, vagy éppen úgy viselkedik, mintha semmi különös nem történt volna.

A gyermek érzései nem mindig ott és nem mindig úgy jelennek meg, ahol keresnénk őket.

Éppen ezért a válás időszakában különösen fontos a figyelem.

Nem azért, hogy minden változás mögött problémát keressünk.

Hanem azért, hogy ha a gyermeknek nehéz, legyen valaki, aki észreveszi.

A következő részben arról írok, mit tehetünk szülőként akkor, amikor látjuk, hogy a gyermekünknek fáj a változás – és hogyan lehetünk mellette úgy, hogy nem akarjuk azonnal megszüntetni a fájdalmát.

Folytatás hamarosan…