A családi szerepek öröksége - "Láthatatlan hátizsák"

A család nemcsak történeteket, emlékeket és értékeket ad tovább, hanem sokszor láthatatlan szerepeket is. Ezek a szerepek nem tudatos döntések eredményei, hanem olyan mintázatok, amelyeket a gyerekek a családi rendszer egyensúlyának fenntartása érdekében vesznek fel. Így válik valaki "hőssé", "béketeremtővé", "lázadóvá" vagy éppen "láthatatlanná" anélkül, hogy ezt valaha kimondták volna.

Ezek a szerepek gyermekkorban gyakran segítenek eligazodni egy érzelmileg bonyolult környezetben, felnőttkorban azonban sokszor már korlátozó mintákká válnak. Megnehezíthetik az önkifejezést, a határhúzást vagy a valódi kapcsolódást másokhoz. A kérdés ilyenkor nem az, hogy miért alakultak ki ezek a szerepek, hanem az, hogy hogyan hatnak ránk ma.

A családi szerepek öröksége

Sok családban a gyerekek tudattalanul szerepeket vesznek fel a rendszer egyensúlyának fenntartására.

Gyakori szerepek:

• a hős – teljesítéssel próbál stabilitást teremteni,
• a béketeremtő – minden konfliktust elsimít,
• a lázadó/fekete bárány – kimondja vagy megéli a család elfojtott feszültségeit,
• a láthatatlan gyerek – háttérbe húzódik, hogy ne okozzon problémát,
• a gondoskodó – túl korán "felnőtté válik".

Felnőttkorban ezek a szerepek gyakran automatikusan tovább működnek:

• a gondoskodó nehezen kér segítséget,
• a hős nem tud pihenni,
• a béketeremtő fél a konfliktusoktól,
• a láthatatlan gyerek nehezen képviseli önmagát.

A jó hír, hogy ezek a szerepek nem végzetes sorsok. Bár gyermekkorunkban fontos funkciót töltöttek be, felnőttként lehetőségünk van felismerni, megérteni és fokozatosan átformálni őket. Az első lépés mindig a tudatosítás: annak észrevétele, hogy mikor vezeti egy régi szerep a döntéseinket ahelyett, hogy valódi szükségleteinkre figyelnénk.

Folytatás hamarosan…