Amikor nehéz jó anyának lenni - gyógyulás a tanult, megörökölt mintákból 1. rész

Családterapeuta szemmel: Amikor a gondoskodás nem jön ösztönösen

"A szeretet tanulható: kapaszkodók az anyáknak, akik sebzettek a gyermekkoruk miatt"

Korábbi cikkemben már írtam arról, hogy egy boldog anya, aki nagyon örül kisbabája születésének, néha érezheti úgy, hogy nagyon kimerült, és szeretne elmenni kicsit "szabadságra". Nem szégyen, ha így érzi magát egy anyuka, nem szabad, hogy bűntudata legyen emiatt az érzés miatt.

A mostani írásban egy másik problémát szeretnék bemutatni.

A szülők egy részének természetes, és "könnyen megy", hogyan és mit kezdjenek a megérkezett újszülöttel, illetve a későbbiekben hogyan neveljék gyermeküket. Tudják, hogyan vigasztalják meg a kisbabát, hogyan nyugtassák meg, hogyan figyeljenek rá. De a valóság ennél összetettebb, és ez nem minden anyának megy ilyen könnyen.

Sok anya keres meg azzal a problémával, hogy nem tudja, mit kezdjen a kisbabájával, nem tudja, hogyan nyugtassa meg, hogyan figyeljen rá, hogyan szeresse jól. Többen elmondják, hogyan próbálnak könyvből megtanulni technikákat, de mégis sokszor tehetetlennek érzik magukat.

Sokan közülük így fogalmaznak a terápiában:
"Nem tudom, hogyan kell gyengédnek lenni."
"Hiába szeretem a gyermekem, hamar elfogy a türelmem. Ideges vagyok, nem tudom, hogyan kell megnyugtatni."
"Nem értem a saját érzéseimet sem, hogyan érteném az övéit?"

Ők azok az anyák, akiknek az anyaság nem érkezik meg "ösztönösen". Szeretném kiemelni, hogy ők nem "rossz" anyák, szeretnének jó anyák lenni, de mivel soha nem kaptak olyan korai tapasztalatokat, amelyekből később építkezhetnének, ezért nem tudják, mit is tegyenek.

Honnan is ered ez a hiány?

Amit az anya nem kapott meg kisbabaként, gyermekként:

• ha sírt, nem kapott megnyugtatást
• ha haragudott, magára hagyták vagy leszidták, megbüntették
• nem érezhette, hogy figyelnek rá a szülei
• ha hibázott, leszidták, megvonták a szeretetüket a szülei, ezért azt tanulta meg, hogy nem szabad hibázni, nem tapasztalta meg a szülei részéről, hogy mit jelent az elfogadás

Ha ezeket nem tapasztalta meg gyermekként, illetve nem jó, hanem "hibás" mintákat kapott, akkor ő sem tudja, hogy mi a jó válasz.

dr. Makara Mihály beszél a:

1.) fizikai bántalmazásról,

2.) fizikai elhanyagolásról,

3.) érzelmi bántalmazásról,

4.) érzelmi elhanyagolásról és

5.) abúzusról, melyek ártalmasak a személyiségfejlődésben, ill. hibás tanult minták.

Az első jó hír, hogy a türelmet, figyelmet, ölelést, megnyugtatást, elfogadást megtapasztalhatjuk és megtanulhatjuk egy boldog párkapcsolatban a házastársunktól. Egy boldog párkapcsolat nagyon jól tudja gyógyítani a gyermekkori sebeket. Ha a szülei nem dédelgették, nem ölelték meg gyermekként az anyukát, nem tudhatja, hogyan lehet jól ölelni, adni sem, de elfogadni sem tudja jól az ölelést, míg meg nem tapasztalja ezt a házastársától.

A másik jó hír, hogy ezt a mintát nemcsak a házastárstól lehet megtanulni és megtapasztalni, hanem egy "pótanyától", egy "anyóstól" is láthatunk jó mintát, jó példát arra, hogyan öleljük, nyugtassuk meg a kisbabánkat.

Ezért nagyon fontos "megkeresni", felismerni a gyermekkori sebeinket, hogy tudjuk, miben szeretnénk változni, változtatni. Fontos döntést hozni, és kimondani:

"Szeretném másképp csinálni, mint ahogyan velem tették."

Folytatás hamarosan………