Szeretteink emlékezete

Halottak napja, 

temetőlátogatás gyermekekkel - hogyan tegyük ezt?

Halottak napján nemcsak a veszteségre, hanem a szeretetre is emlékezünk.
Nagyon sok szülő felteszi a kérdést: elvigyem-e a gyermekemet a temetőbe?
Vagy ezzel nagy traumát okozok neki? Felnőttek részéről elhangzik: "én rosszul vagyok, ha temetőbe kell mennem", "a gyermekem fél a temetőtől", "még kicsi a gyermekem, ez még nem neki való!" …

Ebben a cikkben arról szeretnék beszélni, hogyan lehet a temetőlátogatás a gyermek számára nem ijesztő, hanem biztonságos és értékes családi esemény.

Nagycsoportos, kisiskolás korukra érik meg a gyermekek gondolkodásmódja arra a szintre, hogy már megértik az elmúlást. Tudják, hogy aki elhunyt, nem támad fel többé.A gyermekeknek az az igazi segítség, ha fokozatosan vezetjük be őket a halálnak, a földi élet végességének, a gyásznak a megértésébe és feldolgozásába, ha szüleikkel együtt élhetik át a megemlékezést. Ez segít a gyermekeknek abban, hogy megértsék az élet természetes körforgását és megtapasztalják, hogy a szeretet a halál után is megmarad.

Sokkal nehezebb és rosszabb egy gyermeknek, ha a szülei aggódnak és nem mernek a gyermek jelenlétében a halálról beszélni, mert a "tabu-téma" mindenképpen nagyobb félelmet okoz. A gyerekekkel fontos beszélgetni az élet nagy kérdéseiről, ahogyan a születés, úgy a halál is az élet velejárója, "ez az élet rendje". Ezeknek az elfogadásában nagyon sokat segítenek a mesék, ahol olvashatják: "boldogan éltek, míg meg nem haltak…"

A válasz: igen, vigyük magunkkal gyermekeinket a temetőbe, azzal teszünk nekik jót, ha a szüleikkel együtt vesznek részt a megemlékezésen. A család fontos eseményeként élhetik meg, hogy együtt mennek a temetőbe szüleikkel, testvéreikkel, és együtt látogathatják meg a szeretteik sírjait.

A család közösen készülhet saját koszorúkkal, a nagyobb gyermekek vihetik a kezükben a mécseseket, virággal díszíthetik fel a sírokat, a gyermekekkel közösen emlékezhetünk a szeretteinkre, mesélhetünk a család történetéről, kik voltak a nagyszülők, dédszülők.

Ki mire emlékszik, miért voltak ők kedvesek a számunkra, mit kaptunk tőlük? Beszéljünk arról, milyen embereknek ismertük meg őket, hogyan éltek, milyen példát mutattak nekünk, hogyan élnek a szívünkben.

Előfordulhat, hogy a felnőttek elsírják magukat, ami teljesen érthető, és a gyermekek is ezt a biztonságos környezetben el tudják fogadni. Mellette azt is láthatják a gyermekek, hogy a fájdalmat a sírással ki lehet fejezni, és nem szégyen sírni. De a fájdalom mellett nagyon fontos, hogy megjelenjen a hála, a szeretetkapcsolat, a pozitív élmények is a megemlékezésben.

Temetőlátogatás előtt vagy után nézegessük együtt a családi fényképeket! A gyermekek a szüleik kezét fogva nem félnek a temetőben, még sötétben sem, hiszen a rengeteg gyertya, mécses nem ijesztővé, hanem meghitté teszi a temető hangulatát.

A gyermekek így egy olyan mintát látnak, mely hagyománnyá válik az életükben, viszik majd tovább a saját gyermekeiknek: koszorúkészítés, mécsesek, gyertyagyújtás, virágok, beszélgetés, emlékezés az elhunyt szeretteinkről, a halálról, az elmúlásról.

Te hogyan emlékezel szeretteidre Halottak napján?

Te hogyan vezeted be gyermekedet az emlékezés hagyományába?