Szülő-gyermek kommunikáció az iskoláról 1. rész

Családterápiás munkám során sok olyan szülővel találkoztam, aki arra panaszkodott, hogy a gyermekével nem lehet beszélgetni. A szituációs gyakorlatok során azt láttam, hogy a szülők nem megfelelő kérdéseket tesznek fel a gyermeküknek:

Szülő: "Írtatok ma dolgozatot? Kaptál ma osztályzatot? Rendesen viselkedtél? Mi volt ma az ebéd?"

A gyermek válaszai: "Nem, nem emlékszem, nem volt semmi…"

Ha olyan "zárt" kérdéseket teszünk fel a gyermekünknek, amire csak "igen" és "nem" lehet a válasz, nem sikerül beszélgetést kialakítani. Ezeknél a kérdéseknél a gyermekek elkezdhetnek szorongani, azt érezhetik, hogy a szülő csak kontrollálja őket, és kimenekülnek ezekből a helyzetekből. Akkor tud kialakulni jó beszélgetés a szülő és a gyermek között, ha figyelünk a gyermek érzéseire is, és lehetőséget adunk arra, hogy a gyermek meséljen a napjáról, a számára fontos eseményekről. Ez egy kihívás a szülőknek, hogy jó kérdéseket tegyenek fel a gyermeküknek, hogy a gyermek meg tudjon nyílni a szülőnek.

Mivel az iskolai élet a gyermek mindennapjainak egyik legfontosabb része, fontos, hogy a szülő időt szánjon arra, hogy beszélgessen a gyermekével az iskoláról.

A gyermekek miről beszélnek szívesen: Mi érdekes történt, kivel játszott és mit játszott, a fiúk bevették-e a focicsapatba, a barátnőjével összeveszett-e és kibékültek-e, érte-e valamilyen bánat, csalódás….. De ha úgy megy hazafelé a gyermek az iskolából, hogy közben gyomorgörcse van, mert számonkérésre, kritikára, büntetésre, fenyegetésre számíthat – ez nem segíti sem a szülő-gyermek kapcsolatot, sem nem támogatja a gyermek érzéseit, lelkiállapotát, hanem a "hibás" kérdések ellenállást, bezárkózást válthatnak ki a gyermekből.

A mai cikkben a "helytelen kommunikációt" szeretném bemutatni, melyek miatt a gyermek nem tud megnyílni, inkább bezárkózik vagy negatív érzések alakulnak ki benne:

1.) Túl sok kérdés egymás után, ez "csak" információgyűjtés a szülő részéről

Példa: "Ma mit tanultatok? Van házi? Mit kell tanulni? Milyen jegyet kaptál?"

Probléma: a gyermekre túl sok kérdés "zúdul", és ezek között egyik sem szól arról, hogy a szülő a gyermek érzelmei, lelkiállapota után érdeklődne. A gyermek úgy érezheti, mintha vizsgáztatnák, és bezárkózik, lezárja a beszélgetést: "semmi nem volt, nincs házi".

2.) Kritizálás és vádaskodás

Példa: "Miért nem hoztál jobb jegyet?" "Már megint rosszul csináltad meg a házit!" "Soha nem figyelsz!"

Probléma: Ez a negatív kommunikáció, minősítés nagy mértékben rombolja a gyermek önbizalmát és a szülő-gyermek közötti ideális, meghitt, biztonságot adó kapcsolatot.

Ilyen megjegyzések hatására a gyermek védekezővé válik, és nem fogja megosztani az érzéseit vagy nehézségeit, helyette "rácsapja" az ajtót a szülőre, nem beszél, elkezd zenét hallgatni.

3.) Érzelmi manipuláció, "romboló kommunikáció"

Példa: "Annyira csalódtam benned!" "Az osztálytársaid sokkal jobbak nálad!"

Probléma: nagyon nagy hiba, ha a szülő a többi gyermekhez hasonlítja a saját gyermekét. Ebben a helyzetben a gyermek nem azt tapasztalja meg, hogy a szülő teljes mértékig elfogadja, és szereti a hibáival együtt, hanem azt éli meg, hogy ő, mint személy, nem értékes a szüleinek, csak a teljesítménye alapján értékelik. A manipuláció hatására a gyermek bűntudatot érez, és az önértékelése, önbizalma sérül. Ez a kommunikáció is falat épít a szülő és a gyermek közé, ugyanúgy elvonulhat a gyermek a szobájába, elkeseredettségében belemerülhet a számítógépes, agresszív játékba vagy bánatában önsértést alkalmaz.

4.) Az érzelmek figyelmen kívül hagyása

Példa: "Ne aggódj emiatt, nem számít." "Csak tanulj, és kész." "Ne szomorkodj, ne legyél már ilyen gyámoltalan, viselkedj férfiasan!"

Probléma: a legfontosabb egy meghitt, bizalmi kapcsolat kialakításában, ha kimondjuk a saját érzéseinket, illetve figyelünk, és megértjük a másik érzéseit. Különösen probléma, ha a szülők helytelenül "férfias" viselkedésre nevelik a gyermeküket, ahol nem lehet az érzésekről beszélni, a bánatukat nem fejezhetik ki sírással. A ki nem mondott érzelmek nemcsak a mély, meghitt kapcsolatban okoznak távolságot, hanem a gyermekben még inkább, mivel ezekben a helyzetekben a szülők nem segítik őt az érzelmei kimondásában és feldolgozásában. A gyermek úgy érzi, hogy nem számít, amit érez, így nem osztja meg az érzéseit, nincs is lehetősége az érzelmeiről beszélgetni, újból bezárkózik.

5.) Fenyegetés vagy büntetés ígérete

Példa: "Ha nem javulsz meg, büntetés lesz." "Ha nem tanulsz rendesen, nem kapod meg az új kerékpárt!" "Ha ezt elmondom apádnak, meglátod majd, mit kapsz!"

Probléma: a fenyegetés, a büntetés szorongást vált ki a gyermekből. Ha ez rendszeresen ismétlődik, megjelenhetnek a pszichoszomatikus tünetek: fejfájás, hasfájás. A beszélgetés stresszes lesz a gyermek számára, a gyermek a félelem miatt nem beszél nyíltan, nemcsak bezárkózik, jelentkezhet nála elfojtott harag is, alvászavar, figyelmetlenség az iskolában, kedvetlenség, "lustaság".

Összefoglalás – Hogyan beszélgessünk jól a gyermekünkkel az iskoláról

A szülő-gyermek beszélgetés célja nem az információgyűjtés vagy az ellenőrzés, hanem a kapcsolódás és az érzelmi biztonság megteremtése.
Nem kell tökéletes szülőnek lennünk, elég, ha jelen vagyunk, figyelünk, és valódi érdeklődéssel fordulunk a gyermekünk felé.
Ha megtanuljuk meghallani, amit érez, és elfogadni őt a hibáival együtt, akkor olyan biztonságos kapcsolatot építünk, amelyben a gyermek bátran megnyílhat. A gyermek akkor nyílik meg, ha érzi, hogy a szülőt valóban érdekli, hogyan érzi magát, és nem csak a teljesítményével és az információgyűjtéssel foglalkozik

Meghívás a gyakorlásra

a) Próbáld ki ma este: ne kérdezd meg, "Mi volt ma az iskolában?", hanem inkább így kezdd – "Mi volt ma az a pillanat, amikor jól érezted magad?" Figyeld meg, hogyan változik a beszélgetés hangulata!

b) Próbáld ki, hogy egy héten át minden nap egy "érzésekről szóló" kérdést teszel fel gyermekednek!

c) Próbáld ki, hogy egyetlen nyitott kérdést teszel fel a gyermekednek, és csak hallgatod, amit mesél.