Kommunikáció a családban II. rész
A családon belüli kommunikáció alapvetően meghatározza kapcsolataink minőségét – mégis, sokszor észre sem vesszük, amikor félreértések, kritikák vagy figyelmetlenség miatt elcsúszunk egymás mellett. Cikkem második részében megmutatom, miért romlik el a pár- és szülő-gyermek kommunikáció, hogyan hatnak a bántó mondatok a kapcsolatokra, és mit tehetünk azért, hogy újra valóban meghalljuk és megértsük egymást.
Miért romlik el a kommunikáció a pár- vagy a szülő-gyerek kapcsolatban?
1.) Az egyik fél beszél, a másik folyamatosan közbevág, nem engedi, hogy a társa elmondja, amit szeretne. Akár a gyerek, akár a társ azt érezheti, hogy nem is figyelnek rá vagy negatív minősítést kapnak:
Példa:
"Miért voltál ilyen nyuszi? Miért hagytad rá?" "Olyan gyerekesen viselkedsz!" "Milyen szerencsétlen vagy!" "Kisfiam, már megint mi a bajod? Ugyan ne foglalkozz azzal, hogy nem vettek be a focicsapatba! Ha tudnád, hogy nekem milyen nehéz napom volt!" "Nem lehetsz ilyen béna kisfiam, jól verd meg, ne hagyd, hogy csúfoljanak". A fenti reagálások esetében a gyermek inkább vigasztalásra vágyódna vagy a házastárs meghallgatásra, de ilyen megjegyzések után már nincs is kedve folytatni a történetet.
2.) Nem hallgatjuk meg a másik felet, nem figyelünk rá, hanem tanácsokat adunk, és a saját történetünket kezdjük mondani.
Példa:
"Á, az semmi, ami Veled történt! De képzeld, én hogyan jártam!" "Nem jól csináltad! Szerintem ezt …….. kellett volna tenned!". "Nekem az a véleményem, hogy…." "Figyelj rám, én jobban értek ehhez"….. –
Ha a házastárs vagy a gyerek szeretné elmondani a saját baját, fájdalmát vagy örömét, abban az esetben tudunk rá jól figyelni, ha türelmesen és csendben meghallgatjuk, nem szólunk közbe, míg mesél, nem adunk neki tanácsot, mert nem tanácsra, hanem meghallgatásra vágyódik.
3.) "Elbeszélünk egymás mellett" – mindenki a saját monológját mondja.
4.) TILOS mondatok a kommunikációban: "Te mindig…." "Te soha…" "Te már megint….." – általánosítások.
Az első hiba, az egyes szám második személyű mondatkezdés, a következő probléma, amibe jogosan köt bele a másik fél: "Nem is igaz, hogy mindig!" "Nem is igaz, hogy soha!"
Példa:
"Te mindig a telefonon játszol!", "Te mindig elkésel!", "Te mindig elfelejted a házassági évfordulónkat!", "Te soha nem segítesz semmiben!". Válaszok: "Nem is igaz, múltkor is kivittem a szemetet.", "Nem is igaz, hétfőn időben hazaértem…"
5.) Kritizáljuk, hibáztatjuk, negatívan minősítjük a társunkat vagy a gyermekünket:
Példa:
"Olyan rendetlen vagy, soha nem tanulod meg, hogy rendet tarts a szobádban!" "Mikor tanulsz már meg végre rendesen főzni, ez már megint túl sós!", "Olyan ügyetlen vagy! Már annyiszor megmutattam, hogyan tartsd rendesen a villát a kezedben!"
Ezekre a bántó mondatokra vagy visszavág a társunk, gyermekünk, vagy elkezd védekezni vagy meg sem mer szólalni, megbántódik, elvonul. Elindul egy távolodás a kapcsolatban.
6.) Elkerülés: a "lényegtelen" dolgokról beszélünk, de a saját érzéseinket, problémáinkat magunkba zárjuk, nem beszélünk róla. Nem mondom el a társamnak: mi bánt, mi fáj, mi miatt aggódom, mi idegesít. Csak a szervezési, háztartási, vásárlási feladatokat beszéljük meg. "Falat építünk" a társunk és saját magunk közé.
7.) Titkolózás: elhallgatunk fontos dolgokat, nem mondjuk el problémákat.
Példa:
Régen, mikor nem volt a "Kréta", a gyermekek titkolózhattak a rossz osztályzat miatt.
8.) Nem megfelelő idő és hely megválasztása a beszélgetésre: reggel, mikor sietünk a munkába, a gyermek az iskolába vagy tévénézés közben szeretnénk komoly témákat megbeszélni.
III. rész hamarosan